Párbeszéd

- Mi újság Andriskám?

- Várom a pénzes postást.

- A többiek, a szomszédok hol vannak?

- Kimentek a postás elé a hídhoz.

- Maga nem megy?

- Minek úgyis idejön.

- A nyugdíjat hozza?

- Azt a kicsi segédet, amit a lábamért kapok.

- Lábáért?

- A törött lábamért. Munkabaleset.

- Hogyan tört el?

- Leestem az elektromos targoncáról.

- Hogy történt?

- A munkavédelmis is ezt kérdezte.

- De tényleg!

- Rosszul lettem a restiben.

- Miért volt a restiben?

- Pihenni mentünk be a targoncás Sanyival.

- Pihenni?

- Nagyon fáradtak voltunk. Nehéz munkánk volt azon a napon is.

- De miért pont a restibe mentek pihenni?

- Ott lehet támaszkodni a pulthoz, amíg kimérik a kávét, meg a vodkát.

- És rosszul lett? Miért?

- Fáradt voltam. Máskor kétszer annyi vodkától se vagyok rosszul.

- Tovább! Halljam tovább!

- Sanyi felrakott a tarkoncára, vigyen el a szállásunkra.

- És?       

- És, és! Hát, leestem. Megüttem magam, s ott a kövön elaludtam.

- Elaludt?

- Igen, elaludtam, de felköltöttek és valami komát emlegettek, de nekem semmilyen komám nem volt a közelben.

- Biztosan azt mondták, kómában van. Nagyon rosszul lehetett.

- Jött a mentő, bevittek a kórházba, megoperáltak. Szegény Sanyi rosszabbul járt.

- Miért?

- Kidobták a munkából, mert részegen vezette a targoncát.

- Honnan tudták meg?

- Megállították a barakkok mellett, be akart menni a hálóba, de hamarabb elkapták. Mikor leszállították a targoncáról, nem tudott egyenesen megállni a lábán.

- Megmondta, hogy együtt voltak, és maga leesett?

- Dehogy mondta. Nem is emlékezett rá.

- Maga ugye emlékezett rá?

- Nekem, kérem, ráírták a kórlapomra: „baleset okozta utólagos emlékkiesés”!