– régi családi mese -
A távoli
rokon, Urszády Gyula a szomszédunkban lakott.
Leszegényedett arisztokrata család sarja volt.
Három
barátjával minden szerdán délben beültek a Kis Pipába egy kis jó féle
törkölyre.
Ők hárman a
még nem lecsúszott, szerencsésebb urak közé számítottak.
Mindegyikük
valamiről híres, vagy hírhedt volt. Józsi, aki úgy nézett ki dús szakállával,
mint egy ókori patriarcha, képes volt puszta kézzel megfékezni egy megvadult
bikát. Miklós, magas vékonypénzű égimeszelő, egyetlen korty nélkül le tudott
engedni a torkán egy liter vörös bort, akár a spanyolok. László azzal szeretett
szórakozni, hogy odasétált a patkoló kovácshoz, elkért egy kész patkót, s
kiegyenesítve dobta vissza, „ez is patkó?” - kérdéssel.
De mivel
büszkélkedhetett Urszády Gyula? Azzal, hogy ő bírta legjobban az italt. Még a
harmadik nap is talpon tudott maradni, és pénteken ő fuvaroztatta haza kábult
barátait.
A szombati
pihenés, és gyógytea kúrák után a vasárnapi misére már tisztán, józan fejjel
lehetett megjelenni.
A szokásuk az
volt, hogy mikor beültek a Kis Pipába, a pincért csak jelbeszéddel,
integetésekkel utasították. Beszélni, csak annyit beszéltek, amennyire egymás
köszöntéséhez, üdvözléséhez szűken szükséges. A pincérek nem jöttek zavarba,
ismerték vendégeik szokását. Gyorsan hozták a „szokásost”.
Egyik
alkalommal Gyula gondolta, bemutatja a barátainak az unokaöccsét, aki ígéretes
fiatalember volt, és éppen ideje volt már, hogy elfoglalja helyét az „úri
társaságban”.
A
bemutatkozás baj nélkül megtörtént, az ifjú ember is odaülhetett az asztalhoz.
A második
törköly után elő lehetett venni a pipákat, és a bodor füstfelhő alatt tovább
hallgatni.
A fiatalember
nem volt szokva az ilyen mélázó magába felejtkezésekhez. Addig
izgett-mozgott,
míg leverte az asztalról Laci úr dohányzacskóját.
- Bocsánat! -
szabadkozott, majd hozzátette udvariasan – Parancsolj, Laci bátyám, itt a
dohányzacskó.
A kis
közjáték nem zavarta meg a társaságot, és a szokásos módon fejezték be heti programjukat,
csak az unokaöcs ment még aznap este haza, csöndesen elköszönve.
Egy hét múlva
Urszády Gyula érdeklődik, hogy mi volt a társaság véleménye, benyomása az ifjú
emberről?
- Rendes
gyereknek látszik, - dörmögte a szakállába Józsi – csak egy kicsit sokat
beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése