Valaki tudja rólam…
Nem
bújhatni sehová,
se
egy kő alá.
Ha
létezel – vagy.
(Azonosítva…?!
Hmm…)
Valaki
tudja rólam.
Megvesződött
sorsom bújja.
Katonás
rendhez jól igazodom, mégis
felkutatják,
ha akarják
másodpercnyi
múltam.
Mert
valaki tudja rólam.
Hogy
mit, nem számít.
De
ha számít,
kiállhat
s kiálthat rólam
akármit.
Hisz
valaki tudja rólam is,
ezt
váltig állítja;
fejéhez
kapva kapja fejébe,
hogy
gyanúimat hogy’ gyanítsa.
Így
tudnak rólam…
Bámulókat
bámulók,
vajon
bámulni jobb-e már,
mint
tenni bámulnivalót?
Hisz
rólam is tudja valaki,
de
pont nem azt,
amit
igazán kéne.
Ő
mondja meg, ki vagyok s lehetek,
s
ő dönt felettem – no bár félve.
Az
erő-tekintély nem tisztelet,
a
jutalom nem lehet büntetés,
csak
ott, hol fordítva folynak a dolgok,
hol
meghamisítják a tévedést.
A
senkik hogyne tudnának rólam.
Hogy
mit is? Abszolút nem számít.
De
ha számít,
ki
állít, kiállít rólam
akármikor
akármit…
(Evolúció…?!
Pff…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése